Marseilles Franciaország déli partvidékén fekszik, kikötőváros. Itt található egy monumentális templom, a "Notre-Dame de la Garde" - nevét magyarul talán így fordíthatnánk: "Őriző Mi Asszonyunk". A város legmagasabb pontján épült, 1864-ben szentelték fel. A 65 méteres magasságban találjuk a 9 méteres Gyermekét tartó Mária szobrát, mely csodás aranyozása miatt is messziről látható. A tengeren hányódó hajós hálás lehetett, mikor megcsillant a fény ezen a szobron,

Napjainkban sok, csillogóbbnál csillogóbb jel vár ránk, szólít követésre. 

Kétezer évvel ezelőtt néhány bölcs napkeleten úgy döntött, hogy a megfelelő jelet követik. Így duplán is kijár számukra a "bölcs" jelző. Bölcsességük akkor nyert igazolást, mikor utazásuk célját elérték, 

"leborultak a Gyermek előtt és imádták" (Mt 2,11)

Egy híres amerikai lelkipásztor mondta: " A bölcsek ma is úton vannak" (B. Johnson). A mai bölcsek, akik hányódjanak bár a szenvedések tengerén, vagy bolyongjanak bár a magányosság pusztájában, de akár ha a halál völgyében járnak sem félnek, mert tudják Isten akarja, hogy megtaláljuk Őt:

"Keressetek engem, és megtaláltok, ha teljes szívetekkel fordultok hozzám!" (Jer 29,13)

 Akik teljes szívvel keresik - megtalálják. Mert Isten ad jelet, hogy megtaláljuk Őt. 

"Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. ... Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket." (Jel 12,1.5)

Montforti Grignon Szent Alajos Mária áldozópap így ír az "Értekezés a Szent Szűz igaz tiszteletéről" című művében:

"...majd világosan láthatják - amennyire azt a hit megengedi - a tengernek ezt a gyönyörű Csillagát, s vezetésével biztos révbe érnek, minden vihar és kalóz ellenére is (...) ő a legbiztosabb, a legkönnyebb, legrövidebb és a legtökéletesebb út, melyen Jézus Krisztushoz juthatunk"

(Agapé, Szeged 2009., 41. old.)

 "noli timere accipere Mariam " - "Ne félj elfogadni Máriát!" (Mt 1,20)

"...az Úr világosságával szemben lehet a világ sötétségét választani. Ezért óva int bennünket Jézus, hogy ne tegyünk úgy, mint ahogy „Noé napjaiban” történt, amikor az emberek csak az evésre-ivásra gondoltak.

mert elhiteti, hogy az élet értelme pusztán az, amit birtokolunk, így elfelejtjük Istent."

(A pápa szentbeszéde a Rómában élő kongói közösség számára bemutatott szentmisén - 2019.12.01-én.)

Boldog Batthyány - Strattmann László herceg és orvos az alábbi sorokat írta a betegeknek szánt, a keresztény élet alapelveit tartalmazó kis írásában:

Mily nagynak tartanád és mennyire megcsodálnád azt a tettet, ha egy uralkodó egyetlen fiát küldené véres csatába, hogy téged az ellenségtől megszabadítson. Lásd: amit egy király sem tesz meg, azt cselekedte az Isten

Az idei évben különleges karácsonyunk volt: nem tülekedhettünk a szupermarketekben, nem szürcsölgethettünk forralt bort az adventi vásárban. Nem tarthattunk nagy karácsonyi összejöveteleket, és a különböző karácsonyhoz kapcsolódó kulturális és más jellegű rendezvényeknek is el kellett maradnia.

Csak egy szegényes, félig üres istálló, benne az Isteni Kisdeddel és közvetlen hozzátartozóival. Egy barátom mondta: "vissza fogjuk még sírni ezt a karácsonyt" - és egyáltalán nem a pandémiára és a sok betegre gondolt.

Isten segít, hogy meglássuk a lényeget. Ha magunktól nem megy, segít, hogy felnyíljon a szemünk: van egy Király, aki véres küzdelembe küldi egyszülött Fiát értem és érted és az egész világért. "Békéeidőkben" sok más dolog eltakarja szemünk elől ezt a valóságot - egy ilyen "különös karácsony" megrázkódtatása által viszont Isten lerántja a leplet a szemünkről, jó irányba igazít, hogy lássunk, ne csak egy kirakat előtt bámuljunk. 

Karácsony havában még a legtöbb nem keresztény tekintete is a mi Urunk születése napjára irányul. Elindul a nagy bevásárló forgatag, hogy valamiképpen felkészüljön az ünnepre. De a szív igazi békéje nem érkezik meg sem a díszes dobozban, sem pedig csengőszóra.

Isten ezt az ajándékot Mária által adja nekünk. Mária, aki soha nem magára irányítja a figyelmet, nem követel magának engedelmességet, hanem szent Fiára mutatva mondja:

 »Tegyetek meg mindent, amit mond!« (Lk 2,5).

Mária útja a szentség és az alázat útja, mely Jézushoz vezet. 

Mária az emberiség szószólója ma is azon van, hogy az embereket megnyerje Fiának. Egy - egy jelenésének helyén hatalmas embertömegek döntenek újra Jézus mellett. Megtérések, gyógyulások, csodák kísérik az Istenszülő imáit. Így van ez a világ egyik legnagyobb zarándokhelyén is, ahol Mária egyetlen jelenése által indiánok milliói tértek keresztény hitre. Mexikóban, Tepeyac hegyén jelent meg Mária Szent Juan Diegónak, egy keresztény indiánnak.  

„Forró kívánságom, hogy egy istenházát építsenek, ahol megmutathatom az emberek iránti teljes szeretetemet, együttérzésemet és irgalmamat, ahol megajándékozhatom őket segítségemmel és védelmemmel.” 

Mária egy jelt is adott: Juan Diegónak rózsákat kellett gyűjtenie a jelenés helyén, amelyeket indián köpenyében a "tilmában" vit püspöke elé. Mikor a rózsákat a főpap elé öntötte, a tilmán csodálatos kép lett látható: a mai is ismert Guadalupei Szent Szűz képe. 

Mária kegyelemmel teljes. A kegyelem azt jelenti: Isten élete bennünk. Az Istennel eltelt élet arra törekszik, hogy másokat is Istenhez segítsen.

Bátran fohászkodjunk Máriához, aki közbenjár értünk, bűnösökért most és és halálunk óráján. 

"Ez a fiatalember egy nap meglátott egy szegényt, aki segítséget kért az emberektől, de nem kapott, mert „mindenki továbbment”. És ez a fiatalember, „látva, hogy a többiekben nem ébred együttérzés, megértette, hogy az a szegény rá vár”. Csakhogy nem volt nála semmi, egyedül az egyenruhája.

Akkor szétvágta köpenyét, és a felét odaadta a szegénynek, mire a körülötte lévők gúnyos nevetésben törtek ki.

A következő éjszaka álmot látott: Jézust látta, aki a köpenynek abba a felébe volt öltözve, amellyel betakarta a szegényt. És azt hallotta: „Márton ezzel a ruhával engem takartál be” (vö. Sulpicius Severus: Szent Márton élete, III.).

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…

Aranyosi Ervin © 2011-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Egyházmegyénk védőszentje, Szent Márton a 4. században élt. Életének talán legismertebb mozzanata, a számtalan műalkotáson megjelenített jó cselekedete, a köpeny elosztása a koldussal. Szent Márton jóval több azonban egyetlen tettnél. Számtalan csoda kísérte életét, szolgálatát - amit a mai napig sem fejezett be, hiszen a szentek közösségében Márton püspök ma is közbenjár értünk Istennél. 

A köpeny megosztása ma is sokakat sarkall adományozásra. Szombathelyen, Márton egykori szülőháza helyén emelt templom előtt

Igen vigasztaló üzenete van az alkotás által megjelenített eseménynek, mely sokaknak lehet bátorítás, akik imádkoznak, küzdenek a nem keresztény rokonok hitre téréséért. Szent Márton példája sarkall, hogy osszuk meg bátran hitünket családtagjainkkal, rokonainkkal. Minden emberben ott vannak az élet igazi, mély kérdései: "Mivégre vagyunk a földön?" " Mi az élet értelme?" És minden emberben ott az olthatatlan vágy arra, amit költő így fogalmazott meg: 

Ezért minden: önkínzás, ének:

Szeretném, hogyha szeretnének

S lennék valakié

Szent Márton az Isten szeretetének hírnöke, üzenete több egyszerű beszédnél - ő maga éli, és cselekszik is aszerint amit hirdet. Tegyük az irgalmasság testi cselekedeteit, tegyünk minél több jót, de ne feledjük: a legfőbb jó egy ember számár az, ha befogadja életébe Jézust a hit által, és üdvösségre jut.

Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek. (1Pt 3,15)

Legyünk irgalmasok, ahogy a mi Mennyei Atyánk is irgalmas!

A szentek Isten barátai, akik a Mennyben élnek, hithősök, akik a szeretetet hősies fokon gyakorolták. Példaképek, és közbenjárók, akiket kérhetünk, hogy imádkozzanak értünk. 

A "szent" szó abszolút módon csak Istenre érvényes. Egyedül Ő tökéletes létében és tetteiben, egyedül Ő mentes a bűntől. Minden és mindenki más csak annyiban nevezhető szentnek, amennyiben Istenhez tartozik. A Szentírás azért szent, mert Isten Szava. Egy szent hely attól szent, hogy Isten valami módon lefoglalta magának. A szent emberek is Isten szentségéből részesülnek:

Keresztényként törekednünk kell arra, hogy együttműködjünk Isten szándékával, erejével, mely egyre inkább szentté, Istennek lefoglalttá tesz bennünket. A szentmisében - Szent Ágoston szavaival - így ünnepli az Egyház Istent:

Kit szentjeidnek serege áld és ünnepel, – mert megkoronázod bennük a kegyelmedből szerzett érdemet

Isten tehát a szentség kulcsa. A szentségre pedig minden embernek van hivatása.

Isten pedig nem a tökéleteseket keresi, hanem azokat, akik elérhetőek számára, akik engedik Őt cselekedni az életükben. Isten Téged is keres, de nem erőszakkal, hanem alázattal közelít hozzád. Kéri, hogy szíved ajtaját nyisd meg neki, hogy mindaz a szép és jó, amit rólad eltervezett, az Ő erejével meg is valósuljon.

Szólj ma Hozzá bátran, nincs Ő távol tőled! Mond neki egyszerűen:

Olyan, akár egy szent bilincs; csodálkozva nézem,

Ima közben épp úgy feszül, mint bilincs a kézen.

Nagyanyám is így viselte kezén az olvasót,

Bilincsbe vert kézzel ő is az Isten rabja volt.

Rózsafüzért viselt mindig, s hogy elment egy napon,

Rózsafüzér feszült kezén, a bús ravatalon...

Rózsafüzérrel anyám is szent kép elé hajolt;

Bilincsbe vert kézzel ő is az Isten rabja volt.

Engem is így tanított, s kezembe rózsafüzért adott,

Legyünk egész családunkkal szelíd Isten rabok!

Nagyanyám már tudja, hogy kik az igaz szabadok,

Hisz azért szabad ő a mennyben, mert Isten rabja volt.

„Ezért azt javaslom mindenkinek, hogy újból fedezze fel a rózsafüzér imádság szépségét (...).

Együtt is lehet imádkozni, vagy személyesen, döntsétek el az adott helyzet szerint, mindkét lehetőséget szem előtt tartva. Mindenesetre van egy titka az imádkozásnak, ami az egyszerűség. (…) Kedves Fivéreim és Nővéreim,

szemléljük együtt Krisztus arcát Mária édesanyánk lelkületével,

ami még jobban lelki családdá egyesít bennünket és segít a megpróbáltatás legyőzésében.”