kép forrása: flickr (CC)
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet,
mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23)
A magyar középkor történelmében szereplő megannyi hősi tett és áldozat tanúskodik a „végvárak” szerepéről. Ezek menedéket, támogatást adtak nemcsak a katonáknak, de a környék lakóinak is. Innét kitámadhattak az ellenségre, majd ide vissza is vonulhattak. A végvárak biztosíthattak utánpótlást, de az ország mélyébe nyomuló ellenség utánpótlását is kiiktathatták. Aki a várat birtokolta, az birtokolta a környéket - minden más területnél jobban kellett tehát óvni.
Így van a mi szívünkkel is: aki a szívet uralja, az uralja az egész embert. A magyar népi bölcsesség számtalan mondása emlékeztet minket arra, hogy a bennünk lévő dolgok - bár rögtön nem mindig láthatóak, mégis mennyire befolyásolóak. Mikor valakinek megnyilatkozik rejtegetett természete, azt mondjuk: kimutatta a foga fehérjét. Vagy ha terveink nyilvánosságot kapnak: "kibújt a szög a zsákból", s ha hamisság lepleződik le: "könnyebb utolérni a hazug embert, mint a sánta kutyát". Mindezek azt az evangéliumi igazságot erősítik, amit több helyen is olvashatunk a Szentírásban:
"A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj" (Lk 6,45)
Jézus azt tanítja, hogy nem külsődleges tettek, hanem a szívből jövő bűnök tesznek minket tisztátalanná. Krisztus Urunk szívünk ajtaja előtt áll és így szól:
„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jel 3,20).
Az életünk csak akkor lehet igazán Istené, ha Jézus a szívünkbe költözik. Akkor az élet minden viharában visszatérhetünk a szívünkben lakozó Krisztushoz, hogy megerősítsen, támogasson, meggyógyítson. Akkor szívünkből jövő szavainkkal hirdethetjük Krisztust, hogy másokat megnyerjünk. Akkor a szívünk kapuján nem győzhet a pokol ereje, mert annak Jézus az erőssége. Szívünk mások támogatásának forrásává is válik. Mivel pedig tudjuk, hogy ez a legyőzhetetlen erősség Istentől és nem magunktól van – alázatot nyerünk.
Jézus Szíve telve van szeretettel, alázattal, szelídséggel. Ő teljes bátorsággal mondhatja: „ami a szívemen az a számon” - mert ebben a Szent Szívben Isten jelenléte teljes, oda semmi rossz szándék nem férkőzhet. Ez a Szív ma is dobog, és életben tartja az isteni vérkeringést Krisztus egész testében, amit Egyháznak nevezünk – melynek tagja minden hívő keresztény, hiszen összeköt minket Krisztus Vére, az Új és Örök Szövetség Vére.
Te is, Kedves Olvasó, a Feltámadott Úr titokzatos testéhez, az Egyházhoz tartozol, ha befogadod szívedbe a Megváltót - akár a következő rövid imával:
„Uram Jézus, úgy jövök most hozzád, amint vagyok. Sajnálom és bánom a bűneimet, kérlek, bocsáss meg. A Te Nevedben megbocsátok mindenkinek mindent, amit ellenem tettek. Ellene mondok a sátánnak, a gonosz lelkeknek és minden művüknek. Uram Jézus, átadom neked az egész valómat, most és mindörökké. Meghívlak az életembe, Jézus. Elfogadlak téged, mint Uramat, Istenemet és Megváltómat. Gyógyíts meg, változtass meg, erősíts meg testben, lélekben és szellemben. Gyere, Uram Jézus, födj be drága véreddel, és tölts el Szentlelkeddel. Szeretlek, Uram Jézus. Dicsérlek, Jézus. Köszönöm, Jézus. Életem minden napján követni foglak. Ámen. Mária, Édesanyám, a Béke Királynője, Szent Peregrin, és mindannyian, szentek és szent angyalok, kérlek segítsetek nekem. Ámen”
(P. Peter Mary Rookey OSM*„csoda - imája”)
* Peter M. Rookey OSM - szervita pap (1916. október 12. - 2014. szeptember 10. Életéről bővebben itt olvashatunk: https://en.wikipedia.org/wiki/Peter_Mary_Rookey )
