„A Szentlélek ma is a bölcsesség szavait, gondolatait ébreszti az idős emberekben:

értékes a hangjuk, mert Isten dicséretét zengik és megőrzik a népek gyökereit. Az idősek arra emlékeztetnek minket, hogy az öregség ajándék és hogy a nagyszülők a nemzedékeket összekötő láncszem, hogy átadják a fiataloknak az élet és a hit tapasztalatait. A nagyszülőkről olykor elfeledkeznek, mi pedig elfelejtjük a gyökerek megőrzésének és továbbadásának gazdagságát. (…)

Elhatároztam, hogy megalapítom a Nagyszülők és Idősek Világnapját,

amelyet az egész egyházban minden évben július negyedik vasárnapján tartunk, közel Szent Joachim és Szent Anna, Jézus „nagyszülei” liturgikus emléknapjához (ami július 26-án esedékes). Fontos, hogy a nagyszülők találkozzanak az unokákkal és az unokák találkozzanak a nagyszülőkkel, mert ahogy Joel próféta mondja, a

nagyszülők álmodnak és látomásokat látnak (nagy vágyakozással) unokáik előtt, a fiatalok pedig erőt merítenek a nagyszülőkből és prófétálva haladnak előre.”

Beteg vagyok... Micsoda alkalom!

A hálaadó kórust hallgatom:

a madarak... Hogy fújják! Azt hiszi

boldog fülem, mit egykor Assisi,

hogy életük, e sokdalú, szerény,

jobban dicséri Őt, mint az enyém,

hűségesebben, tisztábban... De ma

versenyt buzog fel szívem dallama

velük, s dalol, hogy él, hogy élhetek,

és hihetem az örök életet!

https://www.facebook.com/fulelajos/

Kép forrása: libreshot.com (Martin Vorel)

„Krisztus Vére, a szenvedők enyhülése, üdvözíts minket!”

„Aki vért ad – életet ad!” ennek a mondásnak az igazsága kórházainkban számtalanszor igazolást nyer. Egyetlen véradással akár három emberen is segíthetünk. A vér szerepe létfontosságú: szállítja az oxigént, a tápanyagokat, segít a testhőmérséklet szabályozásában és szervezetünk védvonala is. Ha viszont egy testrészbe sokáig nem jut vér, akkor az a testrész elhal.

Krisztus szavai így szólnak minden kor keresztényéhez:

„Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.” (Jn 15,4)

Minket keresztényeket összeköt egy láthatatlan valóság: Krisztus Vére. Pál apostol így tanít:

„Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.” (1Kor 12,27)

Minden testrésznek van szerepe, ezek különbözőek lehetnek, valamiben azonban közös minden tag: vér nélkül elhalnak.

Ugyancsak emiatt az élő kapcsolat miatt, ha valaki egy rozsdás szögbe lép – az egész teste bajba kerülhet, nemcsak a lába. De fordítva is érvényes a szabály: a karba adott infúzió az egész testet felfrissíti.

Gondoljuk csak meg: hívő keresztényként összeköt és átjár Krisztus Vére, és így élő kapcsolatban vagyok a Mennyel, ahol

„Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom,” (Jel 21,4)

Eljut hozzám Krisztus élete, megtisztulok minden lelki szennytől és oltalmat kapok. Önmagával táplál az, aki az Élő Kenyér.

Ha nem vagyunk élő kapcsolatban Jézussal, erőtlenül, elveszve élünk, és az ajtón zörgető ellenség elpusztít minket. Amikor Isten a kiválasztott népet kivezette az egyiptomi rabszolgaságból, 10 csapással sújtotta a fáraót és népét. Az utolsó csapástól csak az menekült meg, aki a húsvéti bárány vérével jelölte meg az ajtófélfáját. Ma Isten Báránya az, aki felkínálja Neked is, Kedves Olvasó, hogy Vére által megmenekülj. Kérd az Urat, hogy jöjjön a szívedbe, legyen életed Ura! Ő nem utasít el, és ha kéred, Ő kész megbocsátani életed minden bűnét.

A szent házaspár nevét a hagyomány őrizte meg számunkra. Ők Jézus Krisztus nagyszülei, Mária édesanyja és édesapja. Bár életükről keveset tudhatunk pontosan, amit tőlük tanulhatunk az minden kor emberének fontos.

Annának sokáig nem lehetett gyermeke. Egy alkalommal, mikor Joachim áldozatot akart bemutatni a templomban, egy Iszakár nevű ószövetségi pap nem fogadta el áldozatát, mert azt gondolta, hogy gyermektelenségük hátterében valamilyen bűn áll. A megaláztatás miatt Joachim nem tudott többé otthon maradni, inkább elbujdosott. Ám Isten közbelépett: egy angyal közölte vele, hogy gyermeke fog születni, aki születésétől fogva telve lesz Szentlélekkel. A szavak igazolásául az angyal megmondta, hogy mikor Joachim a templomba megy hálát adni, az „arany kapuban” ott lesz Anna is. Ezt a találkozást ábrázolta oly szépen Giotto (1305).

A képen látható a szerelmes házaspár találkozása. Csókot váltanak: de ebben a jelenetben nemcsak a házastársi szerelem mutatkozik meg, hanem két ember hitben való egysége és az ebből fakadó felszabadult öröm.

Isten Szava ma is utat mutat: „Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni!” (Lk 6,37) A betegség, szenvedés titok. A bűntudat keltésével csak nehezítjük a szenvedő helyzetét.

Isten így tanít a gyermekáldásról: „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3) A gyermek tehát nem valamilyen jog, amit követelhetünk, vagy kikényszeríthetünk, hanem ajándék. Isten tudja jól az idejét.

Korunkban sok ember szenved a termelés és fogyasztás igájában, és lesben áll a kísértés, hogy a munkára már nem képes öreget haszontalannak bélyegezzék. A Példabeszédek könyve így szól: „Az ifjak büszkesége az erejük,

s a vének tisztessége az ősz haj.” (20,29) „Az ősz haj ékes korona,

tisztesség útján lehet ahhoz jutni.”(16,31) Az emberiségnek nemcsak az ifjak erejére, de a tisztes öregkor bölcsességére is szüksége van.

És itt szeretném ezzel a szemponttal lezárni, mert e mögött ott vannak az ideológiák. Európában, Amerikában, Latin-Amerikában, Afrikában, néhány ázsiai országban valóságos ideológiai gyarmatosítás folyik. Ezek közül az egyik – világosan néven nevezem – a gender!

Ma a kisgyermekeknek – a kisgyermekeknek! – az iskolában ezt tanítják: a nemét mindenki maga választhatja meg. Miért tanítják ezt? Mert a könyvek azoké az embereké és intézményeké, akik pénzt adnak neked. Ezek az ideológiai gyarmatosítások, amelyeket nagyon befolyásos országok is pénzelnek. És ez szörnyű!”

(Ferenc pápa a lengyel püspökökhöz, 2016. 06.15. Forrás: Magyar Kurír)

Hogy a napfény ráesett,
szinte szívdobogva nézem
ezüstszikrás börtönében
az ezüsthideg vizet.

Víz, még sohse láttalak;
és lelkem sok szennye-bűne
boldogan megszégyenülve
érzi, milyen tiszta vagy.

Jég vagy! tűz vagy! gyönyörű!
Tündértestű meztelenség,
voltam én is, és leszek még,
mint te, olyan egyszerű?

Jöjjetek, igaz imák:
jó vizek, öntözzetek meg,
és kit oly rosszul szeretlek
válts meg, égi tisztaság! 

kép forrása: flickr (CC)

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet,

mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23)

A magyar középkor történelmében szereplő megannyi hősi tett és áldozat tanúskodik a „végvárak” szerepéről. Ezek menedéket, támogatást adtak nemcsak a katonáknak, de a környék lakóinak is. Innét kitámadhattak az ellenségre, majd ide vissza is vonulhattak. A végvárak biztosíthattak utánpótlást, de az ország mélyébe nyomuló ellenség utánpótlását is kiiktathatták. Aki a várat birtokolta, az birtokolta a környéket - minden más területnél jobban kellett tehát óvni.

Így van a mi szívünkkel is: aki a szívet uralja, az uralja az egész embert. A magyar népi bölcsesség számtalan mondása emlékeztet minket arra, hogy a bennünk lévő dolgok - bár rögtön nem mindig láthatóak, mégis mennyire befolyásolóak. Mikor valakinek megnyilatkozik rejtegetett természete, azt mondjuk: kimutatta a foga fehérjét. Vagy ha terveink nyilvánosságot kapnak: "kibújt a szög a zsákból", s ha hamisság lepleződik le: "könnyebb utolérni a hazug embert, mint a sánta kutyát". Mindezek azt az evangéliumi igazságot erősítik, amit több helyen is olvashatunk a Szentírásban:

"A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj" (Lk 6,45)

Jézus azt tanítja, hogy nem külsődleges tettek, hanem a szívből jövő bűnök tesznek minket tisztátalanná. Krisztus Urunk szívünk ajtaja előtt áll és így szól:

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jel 3,20).

Az életünk csak akkor lehet igazán Istené, ha Jézus a szívünkbe költözik. Akkor az élet minden viharában visszatérhetünk a szívünkben lakozó Krisztushoz, hogy megerősítsen, támogasson, meggyógyítson. Akkor szívünkből jövő szavainkkal hirdethetjük Krisztust, hogy másokat megnyerjünk. Akkor a szívünk kapuján nem győzhet a pokol ereje, mert annak Jézus az erőssége. Szívünk mások támogatásának forrásává is válik. Mivel pedig tudjuk, hogy ez a legyőzhetetlen erősség Istentől és nem magunktól van – alázatot nyerünk.

Jézus Szíve telve van szeretettel, alázattal, szelídséggel. Ő teljes bátorsággal mondhatja: „ami a szívemen az a számon” - mert ebben a Szent Szívben Isten jelenléte teljes, oda semmi rossz szándék nem férkőzhet. Ez a Szív ma is dobog, és életben tartja az isteni vérkeringést Krisztus egész testében, amit Egyháznak nevezünk – melynek tagja minden hívő keresztény, hiszen összeköt minket Krisztus Vére, az Új és Örök Szövetség Vére.

Te is, Kedves Olvasó, a Feltámadott Úr titokzatos testéhez, az Egyházhoz tartozol, ha befogadod szívedbe a Megváltót - akár a következő rövid imával:

„Uram Jézus, úgy jövök most hozzád, amint vagyok. Sajnálom és bánom a bűneimet, kérlek, bocsáss meg. A Te Nevedben megbocsátok mindenkinek mindent, amit ellenem tettek. Ellene mondok a sátánnak, a gonosz lelkeknek és minden művüknek. Uram Jézus, átadom neked az egész valómat, most és mindörökké. Meghívlak az életembe, Jézus. Elfogadlak téged, mint Uramat, Istenemet és Megváltómat. Gyógyíts meg, változtass meg, erősíts meg testben, lélekben és szellemben. Gyere, Uram Jézus, födj be drága véreddel, és tölts el Szentlelkeddel. Szeretlek, Uram Jézus. Dicsérlek, Jézus. Köszönöm, Jézus. Életem minden napján követni foglak. Ámen. Mária, Édesanyám, a Béke Királynője, Szent Peregrin, és mindannyian, szentek és szent angyalok, kérlek segítsetek nekem. Ámen”

(P. Peter Mary Rookey OSM*„csoda - imája”)

* Peter M. Rookey OSM - szervita pap (1916. október 12. -  2014. szeptember 10. Életéről bővebben itt olvashatunk: https://en.wikipedia.org/wiki/Peter_Mary_Rookey )

Lwanga Szent Károly és vértanútársai

Lwanga Szent Károly 1860. január 1-én született, az Uganda területén található Buganda királyságban. Felnőve egy helyi pogány istenség papja akart lenni. Mint ilyennek, szűzi életet kellett élnie. Nagyapja is ilyen pogány pap lehetett volna, de ehelyett a házasságot választotta. Az ifjú keményen tartotta a tisztaság állapotát. Az ugandai kabaka (urlakodó) szolgáglatába szegődik. 1879-ben érkeznek hazájába először a katolikus missziós rend tagjai, a „fehér atyák”. Lwanga megfigyeli őket, és látva a papok hűségesen és tisztán megélt cölibátusát (papi nőtlenség), dönt, hogy maga is katolikussá lesz, később hitoktatóként tevékenykedik. Az ugandai katolikusok hitismeretei nem egyszer okoztak meglepetést még a térítő protestáns misszionáriusoknak is.

1884-ben Mwanga lesz Buganda kabakája. A király kémkedés vádjával kivégezteti a helyi anglikán püspököt. Bizalmatlan a „fehér emberekkel” és hitük követőivel. Próbálja meggyőzni Károlyt is, hogy hagyja el hitét. Mire ő így felelt:

„Felség, úgy gondolod, hogy a fehér emberek és híveik szándéka megdönteni a Buganda Királyságot. Ez nem igaz, mert az általuk tanított vallás arra kötelez bennünket, hogy engedelmeskedjünk feletteseinknek, szeressük őket és dolgozzunk hazánk érdekében. Mindig hűséges szolgádnak neveztél, és én határozottan az is vagyok. Kész vagyok arra, hogy életemet adjam érted és az én királyságomért. Amióta beléptem az szolgálatodba, soha nem követtem el ellened semmi bűncselekményt, erről magad is meggyőződhetsz."

A keresztényüldözés hátterében azonban nem csak a kémkedés vádja állt. A helyi varázslók, akik az Evangélium miatt veszélyben érezték hatalmukat, szintén a keresztények ellen hangolták a királyt. A király maga homoszexuális hajlammal bírt, és szodómiáját más szörnyű bűnökkel is tetézte. Lwanga Szent Károly pedig tisztelettel, okossággal és kemény tisztasággal állt ellen és védte a rábízott apródokat is.

1886. május 25-én megszületik a halálos ítélet. A kivégzést pogány rítus szerinti módon és helyen viszik végbe: 60 km gyaloglás után tűz által halnak meg katolikusok és anglikánok az egy Krisztus vértanúiként.

Először Lwanga Károlyt égetik meg. Mikor lábai már csak elszenesedett csonkok voltak, a kínzók azt mondták neki, hogy ha a hitét megtagadja, elengedik. Erre ő így válaszolt.

„ Elégettek engem, de ez olyan mintha csupán vizet öntenétek a testemre.”

Halála előtt pedig felkiáltott:

„Katonda! - Istenem!”

Társai imádkozva és himnuszokat énekelve követték őt a lángsírba.

„A megváltás egész műve újjáteremtés, melyben Isten atyasága, a Fiú és a Lélek adománya révén,

amelybe estünk. Napjainkban is találkozunk az árvaság ezen állapotának a jegyeivel: benső magányosság, melyet még tömegben is érzünk és ami sokszor válik egzisztenciális szomorúsággá: aztán az Istentől való vélt függetlenség, ami a közelség utáni bizonyos nosztalgiánkat kíséri. (...)

Mindezek ellentmondanak a fiúság állapotának, ami a mi eredeti hivatásunk, pedig erre teremtettünk, ami a mi legmélyebb DNS-ünk, azonban elromlott és a helyrehozatalához szükség van az Egyszülött Fiú áldozatára. A szeretet végtelen ajándékából, ami Jézus kereszthalála, fakad az egész emberiség számára mintegy a kegyelem zuhatagaként, a Szentlélek kiáradása. Aki elmerül hittel az újjászületésnek ebben a titkában, az újjászületik az istenfiúi élet teljességére. (...)

„Nem hagylak árván titeket!” Ma, pünkösd ünnepén Jézusnak ezek a szavai Mária anyai jelenlétére is emlékeztetnek az utolsó vacsora termében. Jézus anyja ott van az imádságra egybegyűlt tanítványok közösségében:

A Lélek műveli azt, amint Szent Pál állítja, hogy Krisztushoz tartozunk:

„Akiben nem lakik Krisztus Lelke, az nem az övé” (Róm 8,9).

Megerősítve Úr Jézushoz tartozásunkat, a Lélek a testvériség új dinamikájába vezet minket.

többé nem árvákként, hanem ugyanannak a jó és irgalmas Atyának gyermekeiként.”

(2016)

Alszik a szívben lángod, szeretet,

mit régi tüzek hamva elfedett,

mert könny locsolja, forró siratás.Nem vethet lángot az alvó parázs.

És tesz a lélek élettelenül,

és vet új magot, szeretetlenül,

és jár és él és nincsen aratás,

mert alszik benne a régi parázs.

Amíg le nem jő Isten Szelleme,

a lelkek mélyét nem tölti tele,

míg csak sóhaj száll az ima helyett –

szunnyad a parázs… Nem lesz életed!

…Gyújtsd fel a régi tüzet, Istenem,

hogy minden lélek csodákat tegyen,

Vetése nőjön, míg a napba néz,

Legyen tüzeket gyújtó égi kéz!

Legyen a dal, a hang, az akarás,

s míg lángra gyúl a sok régi parázs,

Valóság legyen a nagy felelet:

Igen! Elnyertük áldott Lelkedet!