„A megváltás egész műve újjáteremtés, melyben Isten atyasága, a Fiú és a Lélek adománya révén, megszabadít bennünket az árvaságtól, amelybe estünk. Napjainkban is találkozunk az árvaság ezen állapotának a jegyeivel: benső magányosság, melyet még tömegben is érzünk és ami sokszor válik…

  Alszik a szívben lángod, szeretet, mit régi tüzek hamva elfedett, mert könny locsolja, forró siratás.Nem vethet lángot az alvó parázs.   És tesz a lélek élettelenül, és vet új magot, szeretetlenül, és jár és él és nincsen aratás, mert alszik benne a régi parázs.   Amíg le nem jő Isten…

A világmindenség végtelen óceánján planéták milliárdjai róják útjukat fáradhatatlanul. „Ha nézem az eget – kezed műve az” írja ámulva a zsoltáros. Szédítő nagyság és mélység, képzeletet felülmúló távolságok, csillag-csodák közepette: Istenem  „micsoda az ember, hogy gondod van rá?”…