Alszik a szívben lángod, szeretet,

mit régi tüzek hamva elfedett,

mert könny locsolja, forró siratás.Nem vethet lángot az alvó parázs.

És tesz a lélek élettelenül,

és vet új magot, szeretetlenül,

és jár és él és nincsen aratás,

mert alszik benne a régi parázs.

Amíg le nem jő Isten Szelleme,

a lelkek mélyét nem tölti tele,

míg csak sóhaj száll az ima helyett –

szunnyad a parázs… Nem lesz életed!

…Gyújtsd fel a régi tüzet, Istenem,

hogy minden lélek csodákat tegyen,

Vetése nőjön, míg a napba néz,

Legyen tüzeket gyújtó égi kéz!

Legyen a dal, a hang, az akarás,

s míg lángra gyúl a sok régi parázs,

Valóság legyen a nagy felelet:

Igen! Elnyertük áldott Lelkedet!