A szent házaspár nevét a hagyomány őrizte meg számunkra. Ők Jézus Krisztus nagyszülei, Mária édesanyja és édesapja. Bár életükről keveset tudhatunk pontosan, amit tőlük tanulhatunk az minden kor emberének fontos.
Annának sokáig nem lehetett gyermeke. Egy alkalommal, mikor Joachim áldozatot akart bemutatni a templomban, egy Iszakár nevű ószövetségi pap nem fogadta el áldozatát, mert azt gondolta, hogy gyermektelenségük hátterében valamilyen bűn áll. A megaláztatás miatt Joachim nem tudott többé otthon maradni, inkább elbujdosott. Ám Isten közbelépett: egy angyal közölte vele, hogy gyermeke fog születni, aki születésétől fogva telve lesz Szentlélekkel. A szavak igazolásául az angyal megmondta, hogy mikor Joachim a templomba megy hálát adni, az „arany kapuban” ott lesz Anna is. Ezt a találkozást ábrázolta oly szépen Giotto (1305).
A képen látható a szerelmes házaspár találkozása. Csókot váltanak: de ebben a jelenetben nemcsak a házastársi szerelem mutatkozik meg, hanem két ember hitben való egysége és az ebből fakadó felszabadult öröm.
Isten Szava ma is utat mutat: „Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni!” (Lk 6,37) A betegség, szenvedés titok. A bűntudat keltésével csak nehezítjük a szenvedő helyzetét.
Isten így tanít a gyermekáldásról: „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3) A gyermek tehát nem valamilyen jog, amit követelhetünk, vagy kikényszeríthetünk, hanem ajándék. Isten tudja jól az idejét.
Korunkban sok ember szenved a termelés és fogyasztás igájában, és lesben áll a kísértés, hogy a munkára már nem képes öreget haszontalannak bélyegezzék. A Példabeszédek könyve így szól: „Az ifjak büszkesége az erejük,
s a vének tisztessége az ősz haj.” (20,29) „Az ősz haj ékes korona,
tisztesség útján lehet ahhoz jutni.”(16,31) Az emberiségnek nemcsak az ifjak erejére, de a tisztes öregkor bölcsességére is szüksége van.
