Hamvazószerda,

lassan tipegő sor a templomban,

várom, hogy a pap

hamut szórjon arcomra,

emlékeztetve,

hogy porból vagyok és leszek.

Lassan lépdelek az oltár felé,

tudom, utam keresztedhez visz:

negyven nap és negyven éjjel,

a pusztában vársz rám,

hogy életem kietlenségéből

végül megérkezzek Hozzád.

Hogy hamuvá váljon minden,

miért élek,

a pénz, a siker, a megbecsülés,

hogy üres legyek előtted és meztelen,

mint orvosa előtt vetkőzik az ember,

hogy megérinthesd beteg lelkemet,

teljesüljön, mit a postcommunioban kérek,

a sok unt szó forduljon élőre végre:

"Krisztus oldalából kifolyó víz,

moss tisztára engem!"

Forrás: www.poet.hu