Jézus több tanításban is beszél nekünk a megbocsátásról. Mikor tanítványai kérik, hogy őket imádkozni tanítsa, Ő a Miatyánkot adja mintaképpen. Ebbe is belefoglalja a kérést:

"bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk ..."

Ezen szavak között különös súlya van a "miképpen" - nek. Máté evangéliumának 18. fejezetében olvashatunk a botrányokozásról, ennek kezeléséről és a megbocsátásról. Itt található a szívtelen szolga esete is. Ebben egy gazdag király elengedi szolgájának hatalmas tartozását. Ez a szolga azonban szolgatársának esik, mikor az a sokkal jelentéktelenebb adósságát nem tudja rendezni. Erre a szívtelenségre így reagál a király:

"Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképpen én is könyörültem te rajtad?" (Mt 18,33)

Isten példájára nekünk is meg kell bocsátanunk az ellenünk vétőknek. Ennek nem lehet feltétele még az sem, ha az illető nem kér bocsánatot. A kereszten szenvedő Krisztus példája is ezt mutatja. A Golgota magasán elhangzó utolsó hét krisztusi szóból az első ez:

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34).

A kereszten szenvedő Messisától pedig senki sem kért bocsánatot. 

A megbocsátás fontos nem csak a béketeremtés miatt. Nem csak azért, hogy a vétkes megkönnyebbüljön. A megbocsátás hiánya mérgezi a lelket, olyanná válik, mint egy "keserű gyökér" ami az egész ételt tönkreteszi. Egy nemzetközileg is elismert szerzetesnővér, aki a meg nem bocsátás okozta lelki sebek gyógyulásán fáradozik már évtizedek óta, így ír könyvében:

"A negatív vélemények és érzések olyanok, mint a mérges növények, amelyek visszatartanak attól, hogy teljes erőbedobással éljünk. Ezek elfojtják bennünk az életet és egyre jobban elburjánzanak bennünk."  (sr. Mary Usha: A gyógyulás rejtett forrásai)

Ahogyan azt Isten minden parancsánál felfedezhetjük, úgy itt is: rendelkezéseivel az Úr bennünket véd. A meg nem bocsátás okozta lelki seb kezelésre szorul. Isten kész gyógyulást ajándékozni nekünk - ha megtesszük a magunk részét.

A Katolikus Lexikon így ír:

A megbocsátás az értelem és az akarat erőfeszítése, ezért nem föltétlenül szükségesek hozzá pozitív érzelmek (az elkövető iránti szeretet, részvét, meghatottság stb.). Ugyanígy nem kisebbítik értékét a még le nem győzött indulatok. A megbocsátás elsősorban megfontolás és döntések sorozata, mellyel az ember a megváltás igazságára támaszkodva elhatárolódik az (ált. jogos) indulataitól.

(forrás: http://lexikon.katolikus.hu/M/megbocs%C3%A1t%C3%A1s.html)

Isten soha nem vár el olyant, ami VELE ne lenne lehetséges. Ez igaz a megbocsátásra is. A szentek életében is láthatjuk, hogyan teszi Isten ereje a megbocsátás bajnokaivá az embereket, akik felfoghatatlan szenvedéseken mentek át. 

HOGYAN? 

János evangéliuma így szól: 

"Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek" (Jn 1,12)

HA befogadjuk Jézust az Isten Fiát a szívünkbe, mint Urunkat és Megváltónkat, akkor Ő hatalmat ad arra, hogy Isten gyermekeiként éljünk. Hatalmat ad arra, hogy megbocsássunk - miképpen az Atya is megbocsátott nekünk.

MIT TEGYÜNK?

Ha még nem fogadtad be Jézust a szívedbe, mint Uradat, tedd meg, például ezekkel a szavakkal:

Amennyiben ezt megtetted, igyekezz azon, hogy keresd a közösséget a többi kereszténnyel. Keress fel egy papot, vagy egy hívő keresztényt, hogy segítségedre lehessenek keresztény életedben.

Mikor már Jézus életed Ura (Ő komolyan veszi az imát, amit elmondtál) - akkor az Ő erejével szállhatsz szembe a sértettséggel, bánattal és minden rosszal.

A kiengesztelődés legjobb személyesen végezni az érintett személlyel, de erre nincs mindig lehetőségünk. Az is lehet, hogy idő kell hozzá, míg az érzelmeink, indulataink lecsitulnak, sebeink begyógyulnak, hogy tárgyilagosabban lássuk ügyünket. El kell kerüljük a harag, de az önsajnálat csapdáit is. A megbocsátás imáját azonban elmondhatjuk ekkor

A megbocsátás imájához keress magadnak egy csendes helyet, ahol kb. egy negyed órát nyugton eltölthetsz.

1. Keresztvetéssel elkezdjük az imát.

2. Jusson eszedbe: Isten mindenütt jelen van és szeret Téged - ott is jelen van, ahol éppen imádkozol.

3. Adj hálát Istennek, hogy jelen van, szeret. Például így:

Köszönöm Istenem, hogy végtelenül szeretsz! Köszönöm, hogy jelen vagy életemben, és figyelsz rám. Köszönöm, hogy Fiadat adtad értem, és én a Te gyermeked lehetek. Köszönöm, hogy számíthatok Rád - most is, mikor meg akarok bocsátani az engem megbántónak.

4. Ezután képzeld el, amint a Golgota magasán vagy a kereszten függő, szenvedő Krisztus előtt. Képzeletben térdelj Elé, és képzeld el, hogy a téged megbántó is ott térdel. Tekints Jézusra, nézd az Ő szenvedő Arcát, majd kis idő után szólj Hozzá:

"Uram, Jézus! Én a Te Nevedben és a Te erőddel - mivel az én erőm ehhez elégtelen - megbocsátok N -nek (ide helyettesítsd be a nevét annak, aki megbántott). Kérlek Te is bocsáss meg Neki és nekem is."

Hozzáteheted még: "Mosd meg lelkeinket értünk ontott drága Véreddel!"

5. Ezt az imát elmondhatod többször is. Az ima végén ne felejtsd el megköszönni Krisztusnak a megbocsátást.

6. A kereszt alatt ott áll Mária Jézus Anyja. Kérd az Ő közbenjárását értetek , például az alábbi, IV. századból származó fohásszal:

7. Az imádságot keresztvetéssel fejezzük be.

Kedves Testvérem!

Köszönöm az Úrnak, hogy ezzel az írással szolgálhattam Feléd, miképpen felém is szolgáltak mások, aki erre tanítottak. Ha úgy látod, hogy másnak is szüksége van erre, bátran add tovább. 

"Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni." (Mt 5,9)