Boldog németújvári herceg Batthyány-Strattmann László Antal János Lajos, (1915-től herceg) (Liber Regius LXXIII. 254) 1870. október 28-án született Dunakilitiben és Bécsben, 1931. január 22-én, 14 szenvedésekkel kísért hónap után költözött örök hazájába. Magyar főnemes, a „szegények orvosa”, császári és királyi kamarás, az Aranygyapjas rend lovagja, Vas vármegye örökös főispánja. Felmenői között megtalálható az egyházfejedelem, a törökverő hős, az államférfi. A hatalmas nevek árnyékában kényelmesen eléldegélhetett volna, de ő a dolgos szolgálat útját választotta: ő lett az „orvos a hercegek között és herceg az orvosok között”.
Életútja nem volt mentes a zökkenőktől, bűnöktől sem. Vallásos neveltetése ellenére szüksége volt a megtérésre, amelynek első lépcsője felesége révén érkezett el: Coreth Mária Terézia (Mizl) szentségi házasságot akar kötni. A szentségi felkészülés elindítja az ifjú orvost az életszentség útján. A mélyebb megtérés felé a szenvedés árán jut el: kis elsőszülött fia, Ödön 2 és fél éves korában súlyosan megbetegszik, egy kislány pedig, Mária Anna 3 és fél éves korában meghal. Ekkor kezd el vallásos könyveket olvasni és naponta áldozni.
A szegények orvosa lesz: sokszor anyagilag is segíti a rászoruló betegeit.
Házassága boldog, szent házasság: feleségével együtt 3 napos készület után együtt végzik el életgyónásukat: példájukat még a sofőrjük is követi! Az evangelizációban példát mutatva nem csak életpéldája által nyer lelkeket az Úristennek: rövid lelki füzetet állított össze az élet alapvető kérdéseiről betegei számára.
Emellett példás családapa: kiemelten fontos számára a gyermekeivel töltött idő. Boldog Batthyány-Strattmann László életében fontos szerepe van a Szűz Máriának. Feleségénél látja a Officium parvum -ot, Szűz Mária kis zsolozsmáját. Beszerezve egy saját példányt, ezt haláláig minden nap elimádkozta. A kórházában dolgozó Lily Coreth (aki később apáca lett) nevelőnőként szolgálta a családot. Így számol be a Batthyány-Strattmann család életéről:
“A család első útja reggel a kápolnába vezetett. A szentmisén az apa ministrált és egy fia. X. Piusz rendelete óta minden nap áldoztak. Utána felmentek a dolgozószobába, ahol közös hálaadást tartottak. Néhány egyszerű szóval az apa elmélkedést tartott a gyermekeknek, aminek a végén rendszerint ez a kérdés hangzott fel: Mit teszünk ma az Úr Jézusért? Egyébként reggeltől estig a betegekkel volt elfoglalva. Az este azonban mindig a gyermekeké és a családé. Kiválóan tudott alkalmazkodni a gyermekek gondolkodásmódjához, néha olyan volt maga is, mint egy gyerek. Kis szobrokat faragtak, kölnivízet készítettek, vasárnaponként az apa vezetésével - aki ezt egy pozsonyi cukrásztól kitanulta - cukorkát főztek. Aztán mozit játszottak, fényképeztek, vadásztak, indiánosdi volt a kertben, a parkban. A gyermekek öröme mindig határtalan volt.”
Életének utolsó 14 hónapjában hólyagrákkal szenvedett.Görcsök kínozzák, van, hogy egy nap akár 13 is. Szenvedéseiben Krisztushoz hasonul. Szenvedésében szenthez méltó szavakkal beszél:
“Boldog vagyok. Kegyetlenül szenvedek, de szeretem szenvedéseimet, és jól esik, hogy Krisztusért viselhetem.”
Amikor elviselhetetlenek a fájdalmai, ezt ismétli:
“Jézusom, add, hogy mindig jobban szeresselek!”.
Egy látogatójának egyszer rámutat a Mária-szoborra:
“Tőle tanulok szenvedni.”
(Puskely Mária: Dr. Batthyány-Strattmann László az életszentség útján)
Boldog László utolsó szavai a szent rózsafüzér szavai: este, negyed nyolckor - ahogyan azt családjával szokása volt - elmondja a rózsafüzért. Este tíz felé elalszik, hogy a Mennyben ébredjen fel dicsőségre.
A szentek számunkra közbenjárók, de példaképek is: a szent hercegorvos életében szemlélhetjük
- a megtérés fontosságát,
- a szent házasélet mintaképét,
- családi élet példáját,
- a szegények szeretetét,
- az evangelizáció fontosságát,
- a szentmise értékét,
- igaz Mária tiszteletet,
- a szenvedés szent megélését.
