Kezdetben még könnyen vitte lépte,

de a hegyoldalban néha már,

teste csodája ötlött eszébe,

kifulladt, s a júdeai táj

csúcsain megállt. Nem a vidék,

saját belseje terült köréje,

s érezte, hogy nagysága fölébe,

mely betölti, ember sose lép.

Vitte vágya, hogy a másik testre,

mely vonzotta, rátegye kezét,

s a két asszony most egymást kereste,

míg hajuk s ruhájuk összeért.

Mind a kettő szentélyt hord ölében

s rokonánál oltalmat keres.

Ó az Úr csak bimbó, de a méhben

már a Keresztelő örömében

ugrándozva vígan fölrepes.