Amikor ellátogatott Erzsébethez, ezt nem saját gesztusként, misszionáriusként tette. Az Úr szolgálóleányaként ment el hozzá, méhében hordva az Urat.

Magáról nem szólt semmit, csak elvitte Fiát és dicsőítette Istent.

Az igaz, hogy sietve ment – jegyezte meg a pápa. Ő tanítja meg nekünk ezt a hűséges sietséget: a sietség lelkiségét. Ez a hűség és az Isten imádásának sietsége.

Nem főszereplő volt, hanem a misszió egyetlen főszereplőjének a szolgálóleánya.