Olyan, akár egy szent bilincs; csodálkozva nézem,

Ima közben épp úgy feszül, mint bilincs a kézen.

Nagyanyám is így viselte kezén az olvasót,

Bilincsbe vert kézzel ő is az Isten rabja volt.

Rózsafüzért viselt mindig, s hogy elment egy napon,

Rózsafüzér feszült kezén, a bús ravatalon...

Rózsafüzérrel anyám is szent kép elé hajolt;

Bilincsbe vert kézzel ő is az Isten rabja volt.

Engem is így tanított, s kezembe rózsafüzért adott,

Legyünk egész családunkkal szelíd Isten rabok!

Nagyanyám már tudja, hogy kik az igaz szabadok,

Hisz azért szabad ő a mennyben, mert Isten rabja volt.