A betegek, az idősek, a szenvedők az egyház és a világ különleges kincsei

A keresztényüldözések idején elfogták Szent Lőrincet, aki Rómában sok ezer szegényt segített az egyház által összegyűjtött adományokból. A római prefektus, aki elfogta őt, pénzéhes ember volt. Azt ígérte, hogy ha átadja másnapig az egyház kincseit, akkor megmentheti az életét. Lőrinc még aznap gyorsan szétosztotta az összes adományt, ami még nála volt a szegények között. Másnap pedig elvitte a prefektus palotája elé a szegényeket, a sántákat, a vakokat, és azt mondta: „Ők az egyház kincsei!” A tettének jutalma az lett, hogy vasrostélyon elevenen megsütötték.

A betegek az egyház és a világ kincsei. Egészen közel vannak a keresztjét vivő Krisztushoz, hasonlóvá válnak hozzá. Az emberi élet célja az, hogy megtanuljunk szeretni. Amíg valaki fiatal és erős, addig sokszor rohanással, idegeskedéssel telik az élete. Gyakran a legfontosabbra nem figyel, a szívére, Isten hangjára, a szeretet elsajátítására. A betegágyon megnyílik az ember szíve. Elkezd figyelni arra, ami igazán lényeges. Megnyílik a szíve Isten felé és a szeretet titka felé. Kezébe veszi az életét, és felemeli, felajánlja a Mennyei Atyának. Megtanulja, amit Keresztelő Szent János mondott: „Nekem kisebbednem kell, neki növekednie.” Az embernek kisebbednie kell, hogy Isten növekedhessen bennünk.

Ismertem egy férfit, aki nagyon tehetséges volt, de nehezen elviselhető. Mindent és mindenkit kritizált, főként a feleségét. Azután rákos lett. A betegség teljesen átalakította. Szelíd, jószívű, mosolygós ember lett belőle. A halála előtt valaki megkérdezte tőle: „Hogy vagy?” Ő elmosolyodott, és csak ennyit mondott: „Boldog vagyok!”

Kedves Beteg testvéreink! Imádkozunk értetek, és kérjük az imáitokat! Krisztus ott van a betegágy mellett, fogja a kezeteket. Az egyház és a világ kincsei vagytok! + János püspök