Kezdetben még könnyen vitte lépte,

de a hegyoldalban néha már,

teste csodája ötlött eszébe,

kifulladt, s a júdeai táj

csúcsain megállt. Nem a vidék,

saját belseje terült köréje,

s érezte, hogy nagysága fölébe,

mely betölti, ember sose lép.

Vitte vágya, hogy a másik testre,

mely vonzotta, rátegye kezét,

s a két asszony most egymást kereste,

míg hajuk s ruhájuk összeért.

Mind a kettő szentélyt hord ölében

s rokonánál oltalmat keres.

Ó az Úr csak bimbó, de a méhben

már a Keresztelő örömében

ugrándozva vígan fölrepes.

Amikor ellátogatott Erzsébethez, ezt nem saját gesztusként, misszionáriusként tette. Az Úr szolgálóleányaként ment el hozzá, méhében hordva az Urat.

Magáról nem szólt semmit, csak elvitte Fiát és dicsőítette Istent.

Az igaz, hogy sietve ment – jegyezte meg a pápa. Ő tanítja meg nekünk ezt a hűséges sietséget: a sietség lelkiségét. Ez a hűség és az Isten imádásának sietsége.

Nem főszereplő volt, hanem a misszió egyetlen főszereplőjének a szolgálóleánya.

A kertben áll.

Bús. Széteső.

Belepi burján,

mossa eső.

A szitáló

lassú cseppek

orrhegyéről

lecsepegnek.

Az embereknek

Krisztust adott.

Az emberek közt

elhagyatott.

„Lélekben tekintsetek Isten szívére, és maradjatok így, szavak nélkül!

Az is imádság, ha egyszerűen Istenre gondoltok.

Ha nincs különösebb mondandótok, csak arra gondoltok, hogy Isten jelen van – ez a legjobb imádság”

 

 

 

„Én lelkem, a jó Istennel beszélgetsz, vele dolgozol, vele jársz, küzdesz és szenvedsz. Dolgozol, de ő megáldja fáradozásodat. Gyalogolsz, de ő megáldja lépteidet. Szenvedsz, de ő megáldja könnyeidet. Mily hatalmas, nemes, mily vigasztaló dolog

mindent Istennel együtt és tekintetétől kísérve tenni,

mily nagyszerű arra gondolni, hogy mindent lát és mindent számon tart!”

Amikor az Úr angyala meghozza a hírt Máriának, hogy ő lesz a Megváltó anyja, azt is elmondja, hogy idős rokona, Erzsébet is áldott állapotban van. Mária azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban Erzsébet segítségére lehessen, aki Keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt.

Mária nem terhet vitt Erzsébethez és nem terhet látott Erzsébetben.

A Szentlélek eltöltötte örömmel, és ez a hatalmas szeretet túlárad: segíteni sürget. A találkozáskor szent öröm tölti el az asszonyokat és a még meg sem született gyermeket Keresztelő Szent Jánost.

Ránk is vár a szent öröm ajándéka, ha betelünk ugyanazon Szentlélekkel, Aki Máriát nem hagyta otthon ülni, hanem segíteni sürgette. Aki nem hagyta Erzsébetet segítség nélkül, mikor az szükségben volt.

Ma lehet, hogy Erzsébetként mi is segítségre várunk. Isten nem hagy magunkra, ismeri gondjainkat. Isten mindenütt jelen van, mindent megtehet – de a szívünk ajtaja előtt megáll, és alázatosan kér, bocsássuk be. Csak akkor tesz bármit is az életünkben, ha megengedjük neki. A döntés rajtunk áll.

A Szentlélek ma hozzánk is szól: NYISS AJTÓT JÉZUSNAK!