(Purificatio B. M. V., Praesentatio Domini) 

(kép forrása: gelse.plebania.hu)

Urunk születése utáni 40. napon történt meg Jézus bemutatása a Templomban. Itt az Ószövetség előírásai szerint mutatták be a különböző áldozatokat – a szegény családba érkező elsőszülött esetében 2 galambot. Az áldozat helyén találkozik az Úr először népével: az agg Simeon és Anna, az özvegy prófétaasszony felismerik benne Izrael Megváltóját, a világ Világosságát, aki – miként a gyertya – önmagát is feláldozva hoz világosságot a „sötétségben ülőknek” - az útját tévesztett, elveszett, bűnben élő embereknek.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,

hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot,
hanem hogy üdvözüljön általa a világ.
(Jn3,16-17)

Ma Mária és József helyébe kell lépnünk, és elvinni a Világ Világosságát azoknak , akik „sötétségben ülnek”. Ezért nem rejthetjük el a bennünk élő Világosságot. Isten teremtett minket:

„Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket, melyeket Isten előre elrendelt, hogy bennük éljünk.” (Ef 2,10)

Ha nem tesszük Atyánk tetteit – hogyan higgyenek szavainknak, mikor Róla beszélünk?

Induljunk ma el egy mindennél kiválóbb úton (1Kor,12,31) , a szeretet útján,

ami türelmes „jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” (Szeretethimnusz - 1Kor13)

Kérdésre kényszerít: miért teszi? Így találkozik minden kor embere Krisztussal az önzetlen áldozat helyén.

A gyertya, mint az Önmagát értünk adó Krisztus jelképe követésre hív: az áldozatos, cselekvő szeretet útjára, mely Isten jelenlététől a másik ember szívéig vezet.