Pio atya Francesco néven született az olaszországi Pietrelcinában 1887. május 25-én. Már kisgyermekként részt vett a gazdaság körüli munkában. Gyakran látott egy szakállas szerzetest, aki adományokat gyűjtött. Elhatározta, ő is olyan szerzetes lesz, akinek szakálla van. Szívesen időzött az Angyalok…

Ég polgárai, halljatok és figyeljetek, angyalok! Én kérlek, ki e bánatok völgyében számüzött vagyok. Ti örök örömök között, én pedig szegény számüzött; ebből kell megbecsülnötök: csoda-e hogyha így nyögök? Sokáig élni idelenn s Krisztust nem látni sohasem: fáj a léleknek végtelen, kit…

„Az angyalok egész létük szerint Isten szolgái és hírnökei. Mivel "állandóan látják az én Atyám arcát, aki a mennyben van" (Mt 18,10), ők azok "akik teljesítik szavát, mihelyt meghallják beszédének hangját" (Zsolt 103,20). Mint tisztán szellemi teremtményeknek, értelmük és akaratuk van; személyes és…

„Mindig voltak elnyomott emberek, akik akár még börtönben is nagy lelki szabadsággal éltek”. Szent Maximilian Kolbe lengyel vértanú, a vietnami börtönviselt Van Thuan bíboros, akik „börtöncelláik sötét elnyomatását a világosság helyeivé alakították”. Emellett vannak belülről nagyon törékeny…

Ősi templom árnyas szögletében Századoknak füstje és pora Lassan lepte be s ő mély sötéten Néz jövőbe hét tőrrel szivében: Magyarok Asszonya.   Háború és béke váltakoztak És jött és ment nemzetek sora, Nyarak búzát, telek havat hoztak, Ő csak nézett, a Fiát karolva: Magyarok…

Zdunska Wolában született 1894-ben, szegény szülőktől. Bátyjával együtt lépett be a lembergi ferencesek középiskolájába, majd a ferences rendbe is. Egyik első szentmiséjét „az apostoli buzgóság és vértanúság kegyelméért” mutatta be. 1919-ben tért vissza hazájába, folyóiratot adott ki (A Szeplőtelen…

Mária Mennybe fölvételének ünnepe, de Szent István ünnepe is tekintetünket a földről az ég felé irányítja, arra emlékeztet, hogy itt, a földön nincs maradandó otthonunk, a Menny polgárai vagyunk, már itt a földön, eszerint kell éljünk: azt értékeljük, ami igazi hazánkban érték! Jó, ha gyakran…

Kezdetben még könnyen vitte lépte, de a hegyoldalban néha már, teste csodája ötlött eszébe, kifulladt, s a júdeai táj csúcsain megállt. Nem a vidék, saját belseje terült köréje, s érezte, hogy nagysága fölébe, mely betölti, ember sose lép. Vitte vágya, hogy a másik testre, mely vonzotta,…

Amikor ellátogatott Erzsébethez, ezt nem saját gesztusként, misszionáriusként tette. Az Úr szolgálóleányaként ment el hozzá, méhében hordva az Urat. Magáról nem szólt semmit, csak elvitte Fiát és dicsőítette Istent. Az igaz, hogy sietve ment – jegyezte meg a pápa. Ő tanítja meg nekünk ezt a…

A kertben áll. Bús. Széteső. Belepi burján, mossa eső. A szitáló lassú cseppek orrhegyéről lecsepegnek. Az embereknek Krisztust adott. Az emberek közt elhagyatott.