Ne félj, nem vagy egyedül!

Vigasztaló Szó

Gondolatok Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára

2021. március 11. - vigasztaloszo

 

Annuntiatio Beatae Mariae Virginis - Jézus fogantatásának, illetve a születése hírüladásának főünnepe. Ezen a napon ünnepeljük azt a nagy titkot, hogy Mária szíve alatt elindult az Istenember élete. Kilenc hónap múlva a világ számára is nyilvánvalóvá válik : „az Ige testté lett” (Jn 1,14).

Karácsony napján a hívek a jászol köré gyűlnek, csodálják az Isteni Kisdedet,

Kilenc hónap múlva a világ számára is nyilvánvalóvá válik : „az Ige testté lett” (Jn 1,14). Ekkor a hívek a jászol köré gyűlnek, csodálják az Isteni Kisdedet. De ennek előtte a Kisded már 9 hónapjatitkon van jelen”. Érzi Édesanyja érzéseit, hallgatja Szent József hangját, táplálkozik, alszik, sír, mosolyog. Isten Fia vállalja az ember sorsát. A 139. zsoltár költőien ír az anyaméhben végbemenő csodáról:

Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.

Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál,

és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!

Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.

Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem.

Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam:

napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.” (Zsolt 139,13-16)



Isten Fia sorsközösséget vállal a legkisebbekkel is ”amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40).

Isten szolgája, Mindszenty bíboros úr így prédikált halála előtt egy évvel a New York-i Szt. Patrik székesegyházban:

Isten Fia „ jött el ebbe a mi emberi világunkba úgy, hogy anyától született és ezzel az anyaságot és benne az életet, minden emberi életet, az ebben a pillanatban megkezdődőt is, megszentelte”


Minden emberi élet, minden anyai sors összefügg közvetlenül a Szűzanyának és Szent Fiának sorsával. (…) Ha csak emberi rációkra hallgatunk, ha csak az élet élvezete vagy félelme diktálja egyéni és közösségi életünket (…) akkor az emberi élet és minden édesanya méhe csak függvénye lesz az emberi érdekeknek”.

Ezt az ünnepet a szegedi Lánykódex: Testfogadó Boldogasszony -nak nevezi, a lőcsei kalendárium: Boldogasszony fogadása -nak mondja. „Szűz Máriát ugyanis, aki az angyali üdvözletkor szívébe és testébe fogadta Isten igéjét, és világra hozta az Életet, Istenünk és Megváltónk igazi anyjának ismerjük el és tiszteljük.” - tanítja Egyházunk. (LG 53)

A mi feladatunk kettős: hálával fogadni el az Életet Istentől és megvédeni azt.


Az élet elfogadásához szükséges a hitből fakadó meggyőződés, az egészséges lelkiismeret és Isten ereje. Életünk erkölcsisége ugyanis nem alapulhat máson, mint a bennünk élő Krisztus erején. Az emberi erő elfogy, Isten ereje végtelen. Nem vagyunk egyedül a bűn ellen folytatott harcban:

"akik befogadták, annak Ő hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek (Jn 1,12) -

hirdeti János evangelista. Ha tehát követve Mária példáját, mi is szívünkbe fogadjuk Jézust, mint életünk Urát, akkor Ő erőt ad az igazi változáshoz:

"Az én Lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok." (Ez 36,27)


Imádkozzunk:

Maradj velem!

Jöjj, Szentlélek, válaszd testemet templomoddá! Jöjj, és maradj velem mindenkor! Tölts el bensőséges szeretettel Jézus Legszentebb Szíve iránt, hogy teljes szívemmel, egész lelkemmel, minden érzületemmel és teljes erőmből szolgáljak neki. Neked ajándékozom testem és lelkem összes képességeit. Uralkodj minden szenvedélyemen, érzelmemen és indulatomon! Vedd el értelmemet és akaratomat, emlékezetemet és fantáziámat! Ó, Szeretet Lelke, tölts el bőségesen hatékony kegyelmeiddel! Öntsd belém erényeid teljességét, növeld hitemet, erősítsd reményemet, gyarapítsd bizalmamat, és gyullaszd fel szeretetemet! Árassz el hét ajándékod, gyümölcseid és boldogságaid bőségével! Legszentebb Széntháromság, lelkem legyen a szentélyed! Ámen.

 

(XII. Pius pápa)


 

 


Rozványi Dávid: Hamvazószerda (A puszták éneke)

Hamvazószerda,

lassan tipegő sor a templomban,

várom, hogy a pap

hamut szórjon arcomra,

emlékeztetve,

hogy porból vagyok és leszek.

 

Lassan lépdelek az oltár felé,

tudom, utam keresztedhez visz:

negyven nap és negyven éjjel,

a pusztában vársz rám,

hogy életem kietlenségéből

végül megérkezzek Hozzád.

 

Hogy hamuvá váljon minden,

miért élek,

a pénz, a siker, a megbecsülés,

hogy üres legyek előtted és meztelen,

mint orvosa előtt vetkőzik az ember,

hogy megérinthesd beteg lelkemet,

teljesüljön, mit a postcommunioban kérek,

a sok unt szó forduljon élőre végre:

 

"Krisztus oldalából kifolyó víz,

moss tisztára engem!"

Forrás: www.poet.hu

 

Ferenc pápa gondolatai Bakhita Szent Jozefináról

(kép forrása: archivioradiovaticana.va)

Az Egyház „Feladata, hogy megmutassa a megtéréshez vezető összes utat, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megváltoztassuk azt, ahogyan embertársainkra tekintünk, (...) Ez jól látható Bakhita Jozefina, a szudáni Darfur régióból származó szent történetéből, akit rabszolgakereskedők elraboltak
és kilencéves korában brutális uraknak adtak el.

Ezt követően - fájdalmas tapasztalatokon át vezető útját járva - hitének köszönhetően „Isten szabad lányává” vált,

már szerzetesnővérként szolgálva másokat, különösen a legkisebbeket és leggyengébbeket. Ez a szent, aki a XX. század fordulóján élt, ma is példás tanúságtevője a reménységnek a rabszolgaság sok áldozata számára...”


(2015.január – Pápai beszéd a Béke Világnapján)

Babits Mihály: REKONVALESZCENCIA

Szép téli napsugár! A föld most
lombtalan,
de arany:
mint a munkálatlan aranymű.

Mária ünnepére ballag
az anyóka
a templomba.
Vén tüdeje issza a harangszót.

Ma korábban ébred a lusta
csitri lány.
Este bál...
Dalol, amint harisnyáját húzza.

A fákat, hogy megint rügyezni fognak
irígyli a
kálvária
három sovány keresztje a dombon.

A medve is kinéz ma vén odvából:
de visszabúj...
Nagyon is új
ez a bolond boldogság és félős...

Mint öregúr, sétálok a napban,
a ház hosszán
botozván;
rád gondolok s ingó örömeimre.

Olyan vagyok tán, mint a dombtető vén
keresztje?
vagy mint a medve?
vagy mint a föld, fák, anyókák és lányok?

Anyóka tipeg bennem is egy Templom
lépcsején:
a Remény...
S valami bálba készülök estére?

 

(Szekszárd, 1925. Gyertyaszentelő, Kép: unsplash, Solen Feyissa)

Néhány szó a megbocsátásról

Jézus több tanításban is beszél nekünk a megbocsátásról. Mikor tanítványai kérik, hogy őket imádkozni tanítsa, Ő a Miatyánkot adja mintaképpen. Ebbe is belefoglalja a kérést:

"bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk ..."

Ezen szavak között különös súlya van a "miképpen" - nek. Máté evangéliumának 18. fejezetében olvashatunk a botrányokozásról, ennek kezeléséről és a megbocsátásról. Itt található a szívtelen szolga esete is. Ebben egy gazdag király elengedi szolgájának hatalmas tartozását. Ez a szolga azonban szolgatársának esik, mikor az a sokkal jelentéktelenebb adósságát nem tudja rendezni. Erre a szívtelenségre így reagál a király:

"Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképpen én is könyörültem te rajtad?" (Mt 18,33)

Isten példájára nekünk is meg kell bocsátanunk az ellenünk vétőknek. Ennek nem lehet feltétele még az sem, ha az illető nem kér bocsánatot. A kereszten szenvedő Krisztus példája is ezt mutatja. A Golgota magasán elhangzó utolsó hét krisztusi szóból az első ez:

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34).

A kereszten szenvedő Messisától pedig senki sem kért bocsánatot. 

A megbocsátás fontos nem csak a béketeremtés miatt. Nem csak azért, hogy a vétkes megkönnyebbüljön. A megbocsátás hiánya mérgezi a lelket, olyanná válik, mint egy "keserű gyökér" ami az egész ételt tönkreteszi. Egy nemzetközileg is elismert szerzetesnővér, aki a meg nem bocsátás okozta lelki sebek gyógyulásán fáradozik már évtizedek óta, így ír könyvében:

"A negatív vélemények és érzések olyanok, mint a mérges növények, amelyek visszatartanak attól, hogy teljes erőbedobással éljünk. Ezek elfojtják bennünk az életet és egyre jobban elburjánzanak bennünk."  (sr. Mary Usha: A gyógyulás rejtett forrásai)

Ahogyan azt Isten minden parancsánál felfedezhetjük, úgy itt is: rendelkezéseivel az Úr bennünket véd. A meg nem bocsátás okozta lelki seb kezelésre szorul. Isten kész gyógyulást ajándékozni nekünk - ha megtesszük a magunk részét.

A Katolikus Lexikon így ír:

A megbocsátás az értelem és az akarat erőfeszítése, ezért nem föltétlenül szükségesek hozzá pozitív érzelmek (az elkövető iránti szeretet, részvét, meghatottság stb.). Ugyanígy nem kisebbítik értékét a még le nem győzött indulatok. A megbocsátás elsősorban megfontolás és döntések sorozata, mellyel az ember a megváltás igazságára támaszkodva elhatárolódik az (ált. jogos) indulataitól.

(forrás: http://lexikon.katolikus.hu/M/megbocs%C3%A1t%C3%A1s.html)

Isten soha nem vár el olyant, ami VELE ne lenne lehetséges. Ez igaz a megbocsátásra is. A szentek életében is láthatjuk, hogyan teszi Isten ereje a megbocsátás bajnokaivá az embereket, akik felfoghatatlan szenvedéseken mentek át. 

Isten ereje a kulcs.

HOGYAN? 

János evangéliuma így szól: 

"Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek" (Jn 1,12)

HA befogadjuk Jézust az Isten Fiát a szívünkbe, mint Urunkat és Megváltónkat, akkor Ő hatalmat ad arra, hogy Isten gyermekeiként éljünk. Hatalmat ad arra, hogy megbocsássunk - miképpen az Atya is megbocsátott nekünk.

MIT TEGYÜNK?

Ha még nem fogadtad be Jézust a szívedbe, mint Uradat, tedd meg, például ezekkel a szavakkal:

"Uram Jézus, hiszem, hogy az Élő Isten Fia vagy.

Hiszem, hogy a kereszten értem és helyettem haltál meg, hogy megválts engem, hogy bűneimért kifizesd az árat.

Hiszem, hogy feltámadtál és élsz!

Megvallom Neked, hogy bűnös vagyok. 

Kérlek bocsáss meg nekem minden bűnt, gyere a szívembe, legyél az életem Ura!

Követni akarlak és tanulni tőled - fogadj tanítványaid közé!

Köszönöm, Uram! Ámen"

Amennyiben ezt megtetted, igyekezz azon, hogy keresd a közösséget a többi kereszténnyel. Keress fel egy papot, vagy egy hívő keresztényt, hogy segítségedre lehessenek keresztény életedben.

Mikor már Jézus életed Ura (Ő komolyan veszi az imát, amit elmondtál) - akkor az Ő erejével szállhatsz szembe a sértettséggel, bánattal és minden rosszal.

A kiengesztelődés legjobb személyesen végezni az érintett személlyel, de erre nincs mindig lehetőségünk. Az is lehet, hogy idő kell hozzá, míg az érzelmeink, indulataink lecsitulnak, sebeink begyógyulnak, hogy tárgyilagosabban lássuk ügyünket. El kell kerüljük a harag, de az önsajnálat csapdáit is. A megbocsátás imáját azonban elmondhatjuk ekkor

A megbocsátás imájához keress magadnak egy csendes helyet, ahol kb. egy negyed órát nyugton eltölthetsz.

1. Keresztvetéssel elkezdjük az imát.

2. Jusson eszedbe: Isten mindenütt jelen van és szeret Téged - ott is jelen van, ahol éppen imádkozol.

3. Adj hálát Istennek, hogy jelen van, szeret. Például így:

Köszönöm Istenem, hogy végtelenül szeretsz! Köszönöm, hogy jelen vagy életemben, és figyelsz rám. Köszönöm, hogy Fiadat adtad értem, és én a Te gyermeked lehetek. Köszönöm, hogy számíthatok Rád - most is, mikor meg akarok bocsátani az engem megbántónak.

4. Ezután képzeld el, amint a Golgota magasán vagy a kereszten függő, szenvedő Krisztus előtt. Képzeletben térdelj Elé, és képzeld el, hogy a téged megbántó is ott térdel. Tekints Jézusra, nézd az Ő szenvedő Arcát, majd kis idő után szólj Hozzá:

"Uram, Jézus! Én a Te Nevedben és a Te erőddel - mivel az én erőm ehhez elégtelen - megbocsátok N -nek (ide helyettesítsd be a nevét annak, aki megbántott). Kérlek Te is bocsáss meg Neki és nekem is."

Hozzáteheted még: "Mosd meg lelkeinket értünk ontott drága Véreddel!"

5. Ezt az imát elmondhatod többször is. Az ima végén ne felejtsd el megköszönni Krisztusnak a megbocsátást.

6. A kereszt alatt ott áll Mária Jézus Anyja. Kérd az Ő közbenjárását értetek , például az alábbi, IV. századból származó fohásszal:

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz. - Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Amen. 

7. Az imádságot keresztvetéssel fejezzük be.

 

Kedves Testvérem!

Köszönöm az Úrnak, hogy ezzel az írással szolgálhattam Feléd, miképpen felém is szolgáltak mások, aki erre tanítottak. Ha úgy látod, hogy másnak is szüksége van erre, bátran add tovább. 

"Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni." (Mt 5,9)

 

 

 

 

 

Bakhita Szent Jozefina

Van -e a szenvedésnek olyan mértéke, amit már nem bír az ember ép értelemmel, és képtelenné válik a megbocsátásra?

Bakhita Szent Jozefina élete arról tanúskodik, hogyan képes valaki felülemelkedni az ellene elkövetett felfoghatatlan embertelenségeken.

Isten Fia

„mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1,12)

Bakhita Szent Jozefinát a kegyelem tette a megbocsátás és a remény bajnokává.bakhita_szent_jozefina.jpeg

Bakhita neve arabul az jelenti: „szerencsés”. Születési idejét nem tudjuk, mint ahogyan eredeti nevét sem. 7- 9 éves lehetett, mikor 1877-ben elrabolják dél- szudáni otthonából. Az átélt trauma miatt még a nevét is elfelejti. Az erre következő 12 évben ötször adják – veszik a lányt. Rákényszerítenek egy idegen vallást, embertelen kínzásokat él át. 1883-ban vásárolja meg az olasz alkonzul, egy kedves ember. Ekkor fordul jobbra a sorsa. Egy idő után a konzul "továbbajándékozta" őt egy másik olasz családnak. Itt egy újszülött gyermek nevelőjeként dolgozott. Három évig él velük, mikor ingatlanügyek miatt egy időre a velencei kanosszárius nővérekre bízták őket (Bakhitát és az akkor 2 éves gyermeket, Alice-t). Mikor ismét el akarták vinni a kolostorból, Bakhita tiltakozott – maradni akart. Pereskedésre került sor, mely során 1889. novemberében mondta ki az Olasz Bíróság, hogy a fiatal szudáni nő immár a maga ura. Befejezi az elkezdett katekumenátust és a keresztségben a Jozefina Margit Fortunata (ez utóbbi a „szerencsés” latin megfelelője) nevet veszi fel. Sarto bíboros (későbbi X. Piusz pápa) részesíti elsőáldozásban, bérmálkozásban, 1896-ban az ő kezébe teszi le szerzetesi fogadalmát is.

42 évet töltött Schio-ban (Észak - Olaszország), ahol kedves, mosolygós nővérként ismerték meg és szerették. Látogatott más - főleg kanosszárius - kolostorokat is, ahol a nővéreket segítette az afrikai munkára való felkészülésben. A missziót nagyon fontosnak tartotta:

„az elméjében mindig Isten járt, és a szívében meg Afrika”

Szentnek tartották már életében is: „puszta jelenléte miatt biztonságban érezték magukat. Nem egészen hiába, mert a bombák nem kímélték Schiot, de a háború egyetlen áldozatot sem követelt a városban.” (wikipedia)

Utolsó éveiben a fájdalom a tolószékbe kényszeríti. Mikor érdeklődnek, hogy van, mosolyogva csak ezt mondja:

„ahogy az Úr akarja”.

Egyszer megkérdezték tőle, hogy mit tenne, ha elrablóival találkozna. Ő így válaszolt:

„Ha találkoznék azokkal, akik elraboltak, és azokkal, akik megkínoztak, letérdelnék, és megcsókolnám a kezüket. Mert ha ezek a dolgok nem történtek volna meg, nem lettem volna keresztény, és ma pedig szerzetes.”

1947. február 8-án halt meg 8 óra 10 perckor. Három napig tart a ravatalozás, ezrek jönnek el, tiszteletüket leróni.

Kedves Olvasó! 

Ha Te is küzdesz sérelmed miatt, szeretnél megbocsátani, vagy szeretnél ennek a kérdésnek egy kicsit a mélyére nézni, szeretettel ajánlom erről szóló írásunkat is. Klikkelj ide.

Urunk bemutatása a Templomban (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

(Purificatio B. M. V., Praesentatio Domini) 

gyertyaszentelo.jpg

(kép forrása: gelse.plebania.hu)

Urunk születése utáni 40. napon történt meg Jézus bemutatása a Templomban. Itt az Ószövetség előírásai szerint mutatták be a különböző áldozatokat – a szegény családba érkező elsőszülött esetében 2 galambot. Az áldozat helyén találkozik az Úr először népével: az agg Simeon és Anna, az özvegy prófétaasszony felismerik benne Izrael Megváltóját, a világ Világosságát, aki – miként a gyertya – önmagát is feláldozva hoz világosságot a „sötétségben ülőknek” - az útját tévesztett, elveszett, bűnben élő embereknek.


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,
hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot,
hanem hogy üdvözüljön általa a világ.
(Jn3,16-17)

Jézus ma is szeretné, ha bemutatnánk őt a világnak.

Ma Mária és József helyébe kell lépnünk, és elvinni a Világ Világosságát azoknak , akik „sötétségben ülnek”. Ezért nem rejthetjük el a bennünk élő Világosságot. Isten teremtett minket:

„Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket, melyeket Isten előre elrendelt, hogy bennük éljünk.” (Ef 2,10)

Ha nem tesszük Atyánk tetteit – hogyan higgyenek szavainknak, mikor Róla beszélünk?

Induljunk ma el egy mindennél kiválóbb úton (1Kor,12,31) , a szeretet útján,

ami türelmes „jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” (Szeretethimnusz - 1Kor13)

Ha valaki nem azért tesz meg szép dolgokat, mert „megéri” neki, hanem
önzetlenségből – az megtöri evilág logikáját.

Kérdésre kényszerít: miért teszi? Így találkozik minden kor embere Krisztussal az önzetlen áldozat helyén.


A gyertya, mint az Önmagát értünk adó Krisztus jelképe követésre hív: az áldozatos, cselekvő szeretet útjára, mely Isten jelenlététől a másik ember szívéig vezet.

Boldog Batthyány-Strattmann László

Boldog németújvári herceg Batthyány-Strattmann László Antal János Lajos, (1915-től herceg) (Liber Regius LXXIII. 254) 1870. október 28-án született Dunakilitiben és Bécsben, 1931. január 22-én, 14 szenvedésekkel kísért hónap után költözött örök hazájába. Magyar főnemes, a „szegények orvosa”, császári és királyi kamarás, az Aranygyapjas rend lovagja, Vas vármegye örökös főispánja. Felmenői között megtalálható az egyházfejedelem, a törökverő hős, az államférfi. A hatalmas nevek árnyékában kényelmesen eléldegélhetett volna, de ő a dolgos szolgálat útját választotta: ő lett az „orvos a hercegek között és herceg az orvosok között”.

Életútja nem volt mentes a zökkenőktől, bűnöktől sem. Vallásos neveltetése ellenére szüksége volt a megtérésre, amelynek első lépcsője felesége révén érkezett el: Coreth Mária Terézia (Mizl) szentségi házasságot akar kötni. A szentségi felkészülés elindítja az ifjú orvost az életszentség útján. A mélyebb megtérés felé a szenvedés árán jut el: kis elsőszülött fia, Ödön 2 és fél éves korában súlyosan megbetegszik, egy kislány pedig, Mária Anna 3 és fél éves korában meghal. Ekkor kezd el vallásos könyveket olvasni és naponta áldozni.

A szegények orvosa lesz: sokszor anyagilag is segíti a rászoruló betegeit.

Házassága boldog, szent házasság: feleségével együtt 3 napos készület után együtt végzik el életgyónásukat: példájukat még a sofőrjük is követi! Az evangelizációban példát mutatva nem csak életpéldája által nyer lelkeket az Úristennek: rövid lelki füzetet állított össze az élet alapvető kérdéseiről betegei számára. 

Emellett példás családapa: kiemelten fontos számára a gyermekeivel töltött idő. Boldog Batthyány-Strattmann László életében fontos szerepe van a Szűz Máriának. Feleségénél látja a Officium parvum -ot, Szűz Mária kis zsolozsmáját. Beszerezve egy saját példányt, ezt haláláig minden nap elimádkozta. A kórházában dolgozó Lily Coreth (aki később apáca lett) nevelőnőként szolgálta a családot. Így számol be a Batthyány-Strattmann család életéről:

“A család első útja reggel a kápolnába vezetett. A szentmisén az apa ministrált és egy fia. X. Piusz rendelete óta minden nap áldoztak. Utána felmentek a dolgozószobába, ahol közös hálaadást tartottak. Néhány egyszerű szóval az apa elmélkedést tartott a gyermekeknek, aminek a végén rendszerint ez a kérdés hangzott fel: Mit teszünk ma az Úr Jézusért? Egyébként reggeltől estig a betegekkel volt elfoglalva. Az este azonban mindig a gyermekeké és a családé. Kiválóan tudott alkalmazkodni a gyermekek gondolkodásmódjához, néha olyan volt maga is, mint egy gyerek. Kis szobrokat faragtak, kölnivízet készítettek, vasárnaponként az apa vezetésével - aki ezt egy pozsonyi cukrásztól kitanulta - cukorkát főztek. Aztán mozit játszottak, fényképeztek, vadásztak, indiánosdi volt a kertben, a parkban. A gyermekek öröme mindig határtalan volt.”

Életének utolsó 14 hónapjában hólyagrákkal szenvedett.Görcsök kínozzák, van, hogy egy nap akár 13 is. Szenvedéseiben Krisztushoz hasonul. Szenvedésében szenthez méltó szavakkal beszél:

“Boldog vagyok. Kegyetlenül szenvedek, de szeretem szenvedéseimet, és jól esik, hogy Krisztusért viselhetem.”

Amikor elviselhetetlenek a fájdalmai, ezt ismétli:

“Jézusom, add, hogy mindig jobban szeresselek!”.

Egy látogatójának egyszer rámutat a Mária-szoborra:

“Tőle tanulok szenvedni.”

(Puskely Mária: Dr. Batthyány-Strattmann László az életszentség útján)

Boldog László utolsó szavai a szent rózsafüzér szavai: este, negyed nyolckor - ahogyan azt családjával szokása volt - elmondja a rózsafüzért. Este tíz felé elalszik, hogy a Mennyben ébredjen fel dicsőségre.

A szentek számunkra közbenjárók, de példaképek is: a szent hercegorvos életében szemlélhetjük 

- a megtérés fontosságát,

- a szent házasélet mintaképét,

- családi élet példáját,

- a szegények szeretetét,

- az evangelizáció fontosságát,

- a szentmise értékét,

- igaz Mária tiszteletet,

- a szenvedés szent megélését.

Urunk, Jézus! Köszönjük, hogy földi életünk során tanúidnak felhőjére tekinthetünk, akik példaképeink, és támogatóink is. Köszönjük Boldog László hercegorvost, és kérünk, közbenjárására add meg nekünk, hogy példáját követve mi is éljünk bensőséges imaéletet, házastársunkat - mint kötelességünk is - minden embernél jobban szeressük és testi - lelki társaik legyünk. Áldd meg családjainkat, hogy a Tőled áradó szeretet tűzhelyei legyenek, ahol helye van a közös imának. Áldd meg munkahelyeinket, hogy ott Téged képviselve végezzük tevékenységünket. Segíts, hogy ne zárjuk be szívünket, ha a szegényeknek segítségre van szüksége, de ne elégedjünk meg az egyszerű adománnyal: adakozásunkat kísérje imádság és áldás. Tedd meg, Urunk, hogy ha hitünkről kérdeznek, szeretettel és egyszerűen tudjunk válaszolni, megosztani mindazt a jót, amit Te tettél életünkben. Végül kérünk, hogy áldd meg Boldog Battyhányi-Strattmann László közbenjárására a magyar orvosokat, egészségügyi dolgozókat, hogy embertársaik segítésében ki ne égjenek, és amikor megfáradnak, Benned Irgalmas Jézus, vigasztalásra, támaszra, felfrissülésre, Jó Pásztorukra találjanak. Megköszönjük, hogy meghallgatsz minket! Ámen

 

Sík Sándor: A napkeleti bölcsek

Ama csillag után.

A holdsugaras hideg éjszakában,
Mint egy fehérlő, csendes álom,
Úgy vonult el a komoly karaván.
És elől ment a három.

A sziklás föld mogorván és kopáron
Feküdt el lábaik alatt.
Méltóságos sora a száz tevének
A harmaton halkan haladt.
És mintha fehér árnyak lengenének,
Úgy vonult végig a fehér sereg
A völgyön, ahol nem nőttek virágok,
S a városon, ahol az emberek
Nem virrasztottak és nem énekeltek.
S ahol nem látta őket senkisem.

És így suhant el csendesen
Életre éledt vágya Napkeletnek
Az ezredéves éjszakán.

Ama csillag után.

Ferenc pápa gondolatai az igazi imádásról

576849.jpg

A teológia és a lelkipásztori hatékonyság mit sem használ, ha nem hajtunk térdet, ha nem követjük a napkeleti bölcseket, akik nemcsak jó utazásszervezők voltak, hanem tényleg elzarándokoltak Betlehembe és imádták Jézust.

Amikor eljutunk az imádathoz, akkor rájövünk, hogy a hit nem szép tanítások összessége csupán, hanem egy élő személlyel való kapcsolat, akit imádunk.

A hit személyes találkozás Jézussal, akinek ismerjük az arcát. Amikor imádjuk, akkor fölismerjük, hogy a keresztény élet az Istennel való szeretetkapcsolat (...)

Imádni azt jelenti, hogy kicsinyekké leszünk a Magasságos előtt, hogy ott fölfedezzük az élet nagyságát, amely nem a birtoklásban, hanem a szeretetben rejlik. 

 

(Ferenc pápa szentbeszéde 2020.01.06-án, Róma, Szent Péter bazilika, in: https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2020-01/ferenc-papa-homilia-vizkereszt-elet-nagysaga-a-szeretet.html)

 

süti beállítások módosítása